A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.
Kosztolányi Dezső
„Az olvasás semmi nem egyéb, mint mívelt, tanult emberekkel való társalgás. Ki tehát folytonosan olvas, azaz mívelt társaságban él, végre maga is míveltté, tanulttá lesz.” Dolinay Gyula
III. Béláról írtam egy regényt, Magyarország felvirágoztatása alcímmel. Miután befejeztem a könyv írását, éreztem, hogy Imréről is kell írnom. Úgy gondolom, ő is volt olyan tehetséges, mint az apja, csak a körülmények nem adták meg neki, hogy az adottságát kamatoztathassa. Uralkodását szinte végig lekötötte az öccsével való küzdelem, mert András már gyerekkora óta nehezen viselte, hogy ő csak a másodszülött királyfi, apja trónját nem ő fogja megörökölni. Később a vágyát még az ifjú felesége, Gertrud is erősítette.
Hogy mi történt a nyolc év alatt, míg Imre a magyar király volt, hogyan követte őt a trónon András öccse?
Egy olvasói vélemény:
„Az Imre királyról szóló könyvedet elolvastam. A bogumilokkal kapcsolatos részek különösen tetszettek. A testvérharc, a hatalomért folytatott harc egy teljesen természetes folyamat. A társadalmi rendszerek evolúciójának is lehetne nevezni a dolgot. A gyengekezű hatalmon levőket lelökik a sokkal agresszívebb trónkövetelők.
Az uralkodás nem a jószívű emberek sportja. Ez a könyv méltó folytatása a III. Béláról szóló könyvnek.”