Képzelt riport magammal

Gondoltam, írok egy képzelt riportot, no nem egy amerikai popfesztiválról, mert azt már évtizedekkel korábban megírták. De mi legyen a témája? Nem akadt jobb ötletem, mint, hogy írjak magamról pár szót. Sokan ismernek, és meg is lepődnek, miért írok annyit a coachingról.

Íme, most fény derül a titokra.

Riporter (ez is én vagyok): Mondj egy pár szót magadról. Hogy jutottál el idáig, hogy manapság a Facebookon többnyire csak a coachingról jelennek meg kisebb írások.

Én: Valójában én mindig humán beállítottságú voltam. Én még a régi rendszerben kezdtem az életem és nőttem fel. Szüleim úgy döntöttek, hogy a gimnáziumot egy egyházi iskolában végezzem el. Ami azt is jelentette, hogy a továbbtanuláskor nehézségeim lesznek, ez főleg a humán szakoknál jelentett nagyobb problémát. Pedagógus szerettem volna lenni, de ehhez sok évi kitartás kellett volna és még akkor is bizonytalan, hogy ilyen háttérrel felvettek volna. A könnyebbik utat választottam és a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán végeztem. Majd már a 2000-es években, hogy legyen egy humán diplomám is a MBE Nagy Lajos Király Magánegyetemén is végeztem, de erről később kiderült, hogy az akkreditációt nem kapták meg, a megszerzett diplomát nem fogadják el. Egész életemben a pénzügyi szektorban dolgoztam, de mindig éreztem, hogy valami hiányzik. Az évek során egyre inkább vonzott az a gondolat, hogy valami olyasmit csináljak, ami közvetlenebbül segít másoknak. Nyugdíjba vonulásom után eljött az ideje, hogy végre megvalósítsam a vágyamat.

R: Mi motivált, hogy a coachingot választottad?

Én: A legnagyobb motivációm az volt, hogy láttam, milyen pozitív hatással lehet a coaching az emberek életére. Éreztem, hogy sok tapasztalatom és élettapasztalatom van, amit hasznosítani tudok ebben a munkában. Az is inspirált, hogy sosem késő váltani és új kihívásokat keresni. Az életkorom inkább előnyként jelent meg, hiszen az évek során szerzett tapasztalatok és bölcsességek nagyban hozzájárultak a hitelességemhez és a sikeremhez a coaching terén.

R: Milyen lépéseket tettél annak érdekében, hogy coach lehess?

Én: Először is, sokat olvastam a coachingról és utánanéztem a különböző képzési lehetőségeknek. Láttam, több irányzat is működik, és a sok lehetőség közül a megoldásközpontú coaching mellett tettem le a voksomat.

R: Milyen típusú ügyfelekkel dolgozol?

Én: Life coachingot választottam és tanultam. Az üzleti, úgynevezett business coaching nem keltette fel az érdeklődésemet, én a személyekre fordítok figyelmet, a személyes életükben szeretnék segítséget nyújtani. Ez lehet személyes találkozóval, de az online beszélgetések is ugyanolyan jók. Először ódzkodtam az online beszélgetések ellen, de az élet bebizonyította, hogy ugyanúgy működik mint a személyes jelenlét. Ráadásul egyszerűbb, nem kell az ügyfélnek utazással eltölteni az idejét.

R: Nem jelentett akadályt az idősebb kor az ügyfelek számára?

Én: Sőt ellenkezőleg, volt, aki kifejezetten ezt kereste. Megismerkedésünkkor elmondta, hogy tudja az életkorral gyakran jár a bölcsesség és a mélyebb megértés. Amikor elkezdtem tanulni a coach tanfolyamon, megnyugtattak az idősebb coachok általában több évtizednyi élettapasztalattal rendelkeznek, ami segíthet nekik jobban megérteni az ügyfelek kihívásait és helyzetét, ezért nyugodtan vágjak bele.

Ha úgy gondolod, hogy egy kis segítség kell, hogy megtaláld a megoldást a problémáidhoz, akkor bátran fordulj egy coachhoz.

Ha úgy érzed, hogy megbízol bennem, hívj bátran, én segítségedre leszek!