Sajnos, ezt én már rég nem mondhatom magamról, mert elég rég óta túl vagyok életem ezen a szakaszán. Egy ismerősöm említette minap ezt a kijelentést, és szomorúan hangzott a szájából. De tényleg szomorúságra ad okot ez az ikonikus évszám?
Tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk egyformák, mindenkiből mást vált ki ez az évforduló. Van, aki örül neki, hogy megélte, van, akinek csak egy születésnap, mint a többi, és van, aki sírva éli át ezt a napot.
Az ötven év körüli életkor gyakran jelenti az életközépi válság időszakát, ahol az egyén szembesül saját élete eddigi eredményeivel, vágyaival és az elért céljaival. Felmerülnek a kételyek, vajon kihasználtam maximálisan a lehetőségeimet? Elég jó anya/apa voltam? Megvalósítottam az álmaimat?
Ekkor döbbenünk rá, az álmaink többsége köddé vált, viszont jöttek helyette más lehetőségek. Megéltünk sok olyat, amit fiatalon el sem tudtuk volna képzelni. Ez lehet jó és rossz tapasztalat, emlék, de a miénk. Lehetnek ilyen tapasztalatok másnak is, de nem biztos, hogy ugyan úgy viszonyulnak hozzá, mint én. Ez a saját életünk, nekünk kellett átélni, megtapasztalni, örülni vagy szenvedni.
Ezek a gondolatok kíméletlenül feltárják az emberi létezés törékenységét. Hirtelen rádöbbenünk, hogy a végesség nem elvont fogalom, hanem kézzelfogható valóság. Ez a felismerés megrázó lehet, de egyben lehetőséget is ad a változásra.
Az életközépi válság nem feltétlenül negatív dolog. Lehetőség arra, hogy átértékeljük az eddigi életünket, és új célokat tűzzünk ki magunk elé. Lehetőség arra, hogy megbocsássunk magunknak és másoknak, és békét kössünk a múlttal. Lehetőség arra, hogy új utakat keressünk a boldogsághoz. Sokan ebben az időszakban kezdenek el mélyebben elgondolkodni az életük értelméről és értékrendjükről. Az ötvenes évek lehetőséget kínálnak az önismeret elmélyítésére, és arra, hogy az egyén megtalálja azokat az értékeket és célokat, amelyek valóban fontosak számára.
Nem olyan régen, egy-két generációval korábban ez az évszám az öregkorba való belépést is jelentette. Ma már azt mondjuk, az életünk delén vagyunk, amikor már megéltünk annyi mindent, van annyi tapasztalatunk, hogy a következő életszakaszunkba már okosan, sok ismerettel lépjünk be. Ilyen gondolkodással nem elkeseredni kell, hanem biztatóan álljunk hozzá, jobb és szebb élet reményében.
Elhatározhatjuk, hogy a hátralévő időt a lehető legjobban fogjuk kihasználni. Több időt fogunk tölteni a családunkkal és a barátainkkal. Új utakat kereshetünk, amit eddig nem volt merszünk kipróbálni. És ami a legfontosabb, megtanulunk élni a jelenben, és értékelni a kis dolgokat.
Az ötvenedik születésnap nem a vég, hanem egy új kezdet. Tele lehetünk reménnyel és optimizmussal a jövőt illetően. Tudjuk, hogy még sok kihívás vár ránk, de készen állunk rájuk. Bízzunk benne, hogy a következő ötven év még izgalmasabb és kalandosabb lesz, mint az előző.
A megoldásközpontú coaching egy hatékony módja az életközépi válságból való kilábalásnak. Ha életközépi válságon mész keresztül, fontold meg, hogy kapcsolatba lépj egy megoldásközpontú coachal.
Ha érdekel a coaching, keres egy olyan coachot, aki képzett az életközépi válság kezelésében és segíthet átvészelni az életközépi válságot, és egy boldogabb, teljesebb életet élni.
Ha úgy érzed, hogy megbízol bennem, hívj bátran, én segítségedre leszek!
