Olvasom Grandpierre Attila Lélek és világegyetem című könyvében, hogy „Homérosz (ie. 800 előtt) ezt írja: „a nálunk dívó életmód már majdnem minden nép között elterjedt s megrontotta az erkölcsöket, amennyibe bevitte közéjük a fényűzést, az élvhajhászást, a csalárdságot s a kapzsiság ezer féle módját… a fondorlatosságot… a vagyongyűjtést… az igazságtalankodást… a züllöttséget… a kétszínűséget…” Úgy tűnik, a modern világ éppen azokat tulajdonságokat értékeli és jutalmazza, amelyek mindenmás társadalomban bűnnek számítottak. És ezeken az alapokon épült fel a modern, materialista civilizáció…” (82. old.)
„A modern látásmódban ugyanis a „tudás” egyfajta szenvtelen, az emberiségtől teljesen ismerethalmazt jelent… A „tudás” modern fogalma helyett előnyben részesítjük a korabeli „bölcsesség” kifejezést. A bölcsesség fogalma alatt olyan tudást értünk, amely az egyén, a család, a haza, az emberiség, a földi és a kozmikus élővilág életének javára, lelkünk épülésére szolgál. Röviden: a bölcsesség élet-központú tudás.” (87. old.)
Szinte már a csapból is az folyik. hogy így nem mehet tovább a világ. Láthatjuk, hogy az életünk ismét a Homérosz majd háromezer évvel korábban leírt állapotába került. Valaminek történnie kell – mondogatjuk. De a történelmi tanulságok azt mutatják, hogy rendszerint a nagy változásokat valami katasztrófa előzte meg. Azt hiszem, senki nem vágyik világ megrengető katasztrófára, talán ennyire mégsem szeretnénk a változást.
Úgy gondolom, a katasztrófa mellett van más lehetőség is a változásra, bár az nem annyira látványos, és nem olyan gyors, de sokkal humánusabb. Ne akarjunk másokat megváltoztatni, változzunk csak mi magunk. Váljunk mi magunk bölccsé. Éljünk az egész világ javára. Mutassunk példát másoknak. Persze egy fecske nem csinál nyarat, de hiszem a jó példa ragadós. Ha a külvilág azt látja, hogy a Homérosz által emlegetett „bűnöket” elhagyva is lehet boldogan élni, sőt megkockáztatom, még boldogabban, akkor elég hamar jönnek a követők.
A szakértők azt mondják, hogy van egy kritikus tömeg. Ha egy adott helyen a megváltozott szemléletű emberek száma eléri a tíz százalékot, akkor ez a folyamat felgyorsul.
Tehát a feladat, a cél adott, csupán csak bölccsé kell válni!
A bölcsesség elérésében is segítség a coaching. A coaching segít az önismeretben, a motivációban, a helyes döntések meghozatalában, és ezek mind segítik az ügyfelet a bölccsé válás folyamatában.
Ha úgy gondolod, hogy egy kis segítség kell, a bölcsesség elérésében, akkor bátran fordulj egy coachhoz.
Ha úgy érzed, hogy megbízol bennem, hívj bátran, én segítségedre leszek!
