Sokan kérdezték, honnan jött az ötlet ennek a regénynek a megírásához.
Úgy érzem a jelenkorunk nagyon káoszos. Ez a kijelentés igaz a világra, de sajnos a hazánkra is egyaránt. Ilyen időben érdemes olyan példát találni, és megmutatni, amikor a rend, a fegyelem, az összetartás milyen erővel bír, és ezzel az erővel mit el lehet érni. Amikor rend van, akkor megjelenik a harmónia, mind kívül, mind belül, az meglátszik egy közösségen, társadalmon, az egész világon, de bennük élő egyéneken is látszik, hogy harmóniában élnek.
Ez a rend és harmónia nem jön csak úgy magától, ezért keményen dolgozni, tenni is kell.
Ilyen példa III. Béla élete, akit fiatal gyerekkorában túszként elvittek Konstantinápolyba, onnét került vissza Magyarországra, és lett minden idők egyik legnagyobb magyar királya. Uralkodása alatt rend lett az országban, és ez meglátszott az országon (Európa egyik leggazdagabb országává vált), az emberek is rendben éltek.
Sajnos rövid idő volt az uralkodásnak ideje, halála után ismét visszatért a magyar átok, a széthúzás. Idősebb fiának, Imre királynak nem sok ideje volt, hogy folytathassa apja megkezdett útját, mert öccse egész idő alatt a hatalom átvételére ármánykodott, mint tudjuk, sikerrel tette. Ennek köszönhetően II. András egy gyenge országot hagyott hátra fiának, IV. Bélának, és amikor megjelentek a tatárok, mint kés a vajban, úgy gázoltak át rajtunk.
Ezért állítottam emléket III. Bélának, hogy megmutassam, így is lehet.
Még nem késő tanulnunk.
