A hétvégén Vácrátóton jártunk, megnéztük a Botanikus kertet. A jó idő csalogatott oda minket, ahogy nagyon sok embert, családokat. Szerencsére korán mentünk, viszonylag könnyen bejutottunk, de amikor kijöttünk vagy száz méteres sor állt a pénztárhoz.
A kertben elgondolkodtam, a múltban mennyire másképp gondolkodtak az emberek, akiknek volt elég vagyonuk ahhoz, hogy kis birtokokat vásároljanak vidéken és kastélyt építsenek. A kastély mellé szép kerteket terveztek, de az igényesebbek nagy területen építettek botanikus kerteket, hozzáértően szereztek be a világ más tájékáról olyan növényeket, amiket itthon honosítani lehetett. Nem kellett ehhez dús gazdag lenni, inkább az igényesség volt ezekre az emberekre a jellemző. A kutatók a kisnemesi Géczy Istvánt, az akkori földbirtokost jelölik a kastélypark első építőjének, aki a 18. század végén és a 19. század első harmadában volt a kastély és a körülötte lévő föld birtokosa. A kertről az első írásos adat 1827-ben kelt, egy 1842-ben készült térképen már jól látszódnak a mai kastélypark útvonalai, a tisztások, a tó. Géczy István 1846-ban adta el a birtokot, és a további tulajdonosai folytatták a kertben a megkezdett munkát, és a park tovább szépült és bővült.
Ezért is kell a múlttal foglalkoznunk, hogy példát mutassunk a ma élő embereknek.
Szerencsére az utókor felismerte a múlt örökségének fenntartását, és a mai időkben is tovább szépül a gondos munkának, és a jelenlegi fenntartójának, az Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézetnek köszönhetően.
