Tegnap a Margitszigeten sétáltunk, elhaladtunk a XII. század közepén épült domonkos rendi kolostorrom mellett, amelyet IV. Béla király alapított. Béla a tatárjárás idején fogadalmat tett, hogyha az ország elkerüli a katasztrófát, a teljes pusztítást, akkor a születendő gyermekét az egyháznak ajánlja. Így került a még négy éves Margit hercegnő a domonkos rendi apácák közé.
A kis Margit a zárdában semmilyen előjogot nem tűrt meg, ami a származásának járt volna. Minden munkát teljesített, amit más novíciának is el kellett végeznie. A szigeten lévő zárdában, édesapja, a király, és az édesanyja sűrűn látogatta, de távozásuk után visszatért egyszerű apácává, semmilyen megkülönböztetést nem volt hajlandó elfogadni rendtársaitól.
Felnőve, fiatal lányként híre járt a világban, hogy a magyar királynak milyen szép lánya van. Jöttek is a kérők a világ minden tájáról. IV. Béla megfeledkezve korábban tett fogadalmáról, politikai okokra hivatkozva több ízben is férjhez akarta adni a lányát, de a királylány ragaszkodott a szerzetesi fogadalmához, semmilyen kényszerítés nem hatott, ő hű maradt Istennek tett ígéretéhez.
Margit életében mindenkin segített, jártak is hozzá szegények, betegek, de senki sem maradt segítség nélkül. Csodás életéről, isteni képességeiről még életében több feljegyzés született. Halála után azonnal elindították Margit szentté avatási eljárását, de évszázadokig csak a boldogok közé vette fel a pápai eljárásrend, végül XII. Pius pápa avatta szentté 1943. július 13-án.
Ha a Margitszigeten sétálunk, emlékezzünk a sziget névadójára, menjünk el a kolostorromhoz, rójuk le a tiszteletünket.
