- Üdvözöllek Lukács érsek! Látod, én vagyok, Béla, a magyar hagyományok és törvények alapján a trón örököse. Mivel István bátyámnak nem született fiú gyermeke, így nekem jár a királyi korona, amivel törvényesen uralkodhatok az országban. Fehérváron már elfogadtak trónörökösnek és nagy csapat kísért el idáig, hogy rész vehessenek a koronázáson.
- Nem úgy van az Béla! Mi a tróntanácsban már eldöntöttük anyád beleegyezésével, hogy öcsédet Gézát fogjuk megkoronázni.
- Ez nem lehetséges, Lukács! A törvény szerint én vagyok a trónörökös!
- Te nem lehetsz trónörökös! Te a kelet-római császár megbízottja vagy.
- Nagyon tévedsz, én a császár segítségével, de nem megbízásával érkeztem.
- Amikor Zimony várát legyőzted, akkor kinek a nevében jártál el?
- Akkor még a kelet-római birodalom deszpotésze, a trónörököse voltam, nem volt más választásom. Én, kilenc éve a két ország közötti béke zálogaként kerültem el hazámból, nem önszántamból. Mielőtt elindult velem a karaván, Te azt mondtad nekem, ez az ország érdeke. Én akkor áldozat voltam, az ország áldozata. Most, amikor a törvényszerinti jussomért jöttem, azt hányod a szememre, hogy a kelet-római császár megbízottja vagyok. Pedig, Te küldtél! Csak egy szavadba került volna, és én akkor nem kerülök el innen. Én nem a jussomat kérem, hanem az igazságot. Az igazság azt mondja, nekem kell lennem a magyarok királyának. Nem én akarok lenni a király, hanem a törvényeink szerint nekem kell lennem a királynak.
- Milyen törvényre hivatkozol?
- Ami alapján te is segítetted az apámat és a bátyámat, amit első királyunk, Szent István óta alkalmazunk. Megvannak a trónöröklésnek a szabályai. Ezt te sem vonhatod kétségbe.
- Nekem két törvényem van. Az első és legfontosabb a krisztusi törvény, amit a katolikus anyaszentegyház alkalmaz. Ez az ország a nyugat-római katolikusság törvényeit alkalmazza. Te a kelet-római kereszténység szerint már nem Béla vagy, hanem Alexios! Alexios nem trónörökös ebben az országban!
- Én azért lettem Alexios, mert Te az országunk érdekében elküldtél.
- Ez nem igaz, mert a békeszerződést még az apád írta alá Mánuel császárral.
- Lukács ne játszunk egymással. Én tisztelem a korodat, tisztelem, amit az egyházért és ezért az országért tettél, de azzal is tisztában vagyok, hogy sem apám, sem a bátyám semmi olyat nem tett, amit te jóvá nem hagytál. Ne játszd meg nekem az ártatlant, hogy amiért nekem el kellett mennem, nem te lennél a fő felelős. Ne érts félre, nem felelősségre akarlak vonni, eltelt azóta kilenc év, sok mindent tanultam, okosabb lettem. Én sem bánom már ezt a kilenc évet, de Te, ezt nem vetheted a szememre!
- Ez az ország nagyon helyesen a nyugat-római egyház irányában kötelezte el magát, én ennek az egyháznak vagyok az ország első embere. Az én felelősségem, hogy az országnak ehhez az egyházhoz elkötelezett királya legyen.
- Eltelt kilenc év, azóta nem találkoztunk, hogy ítélkezhetsz így rólam. Hiszen már nem is ismersz. Nem tudod, hogyan gondolkozom, mi a véleményem.
- Ez meglehet, de Gézát viszont ismerem, és benne megbízom.
- Ismerem Gézát, ő úgy sem akarná átvenni a helyem. Ő, mindig jó testvérem volt.
- Ebben tévedsz! Mielőtt eléd jöttem, beszéltem vele és anyáddal is. Ők katonákat akartak ellened küldeni, de én felajánlottam, szép szóval megbeszélem veled, és ráveszlek, hagyd el végleg az országot.
- Nem hiszek neked Lukács!
- Pedig igazat szóltam.
- Ha igaz, amit mondtál, hogy szép szóval beszélsz velem, akkor bölcs vagy továbbra is. Bölcsen döntöttél, mert akkora tömeg várakozik kint a vár előtt, ami ellen semmilyen esélye nincs a várőrségnek. Itt éltem én is, tudom, mekkora létszám védi a várat. Én is békét kívánok, nem szeretném, hogy magyarok harcoljanak magyarok ellen. De a törvény az törvény váron kívül és belül is. Most már követelem, hogy nyittasd ki a várkaput, éjszakára ne maradjanak kint az emberek, és engem vezess az anyám és az öcsém elé. Amiket elmondtál a családomról, nem tudom, igaz-e, ezért a biztonságom miatt a már bent lévő embereim elkísérnek.
- Mit teszel, ha követelésedet nem fogadom el?
- A kint lévők csak egy jelre várnak, elég könnyedén betudnák venni a várat, de nem szeretném, ha idáig eljutnánk!
- Az én vallásom azt mondja, ne ölj. Kinyitjuk a kaput, de kérlek, beszélj az emberekkel, várakozzanak még kint türelemmel, amíg te beszélsz anyáddal és az öcséddel.
- Rendben van, elfogadom feltételedet. Beszélek az emberekkel, de azt is megmondom nekik, mire az Esthajnalcsillag megjelenik az égen, és én nem jöttem ki, rohamozzák meg a várat.
Árpád-ház, árpád-házi királyok, gaszton, gaszton könyvek, III. Béla, magyar királyok, magyar királyság, magyar középkor, magyar középkori történelem, magyar történelem